Két diploma után az élet #azénsztorim

Nagyon sokan vannak azok, akik kilátástalannak látják az életüket a hazájukban. Elégedetlenek a politikai helyzettel, az életszínvonallal, a munkahelyekkel, a fizetésekkel, mindazzal, ami elengedhetetlen egy kényelmes, normális élethez a saját szemszögükből. És én megértem őket, mert ezt a gondolatmenetet követve egy olyan kényes kérdésbe bonyolódom, amelyből nem tudom, hogy lehet-e jól kijönni. Ebbe a csoportba tartozom. Eljöttem otthonról? Igen. Más országba költöztem? Igen. Külföldön vállaltam munkát? Igen. Ezután kezd csak nehezebbé válni a dolog, mert a következő logikus kérdés pedig: Miért?

Continue reading “Két diploma után az élet #azénsztorim”

Nyolc félév Bsc, négy félév Msc után az élet #azénsztorim

Így leírva borzasztóan soknak tűnik az egyetemi keretek közötti padkoptatásom időtartama: már hat év kitörölhetetlen emlék, tudás, tapasztalattal lettem gazdagabb. Eljött az idő, hogy már ténylegesen kezdjek valamit a felgyülemlett tudással a fejemben, hogy hatással lehessek munkámmal, a tetteimmel a külvilágra, ha csak a közvetlen környezetemre, akkor is. Continue reading “Nyolc félév Bsc, négy félév Msc után az élet #azénsztorim”

Így értek engem a váratlan felismerések #azénsztorim

Azért kell kimozdulni itthonról és elmenni új emberek közé új élményeket szerezni, mert a legváratlanabb pillanatban és embertől kaphatunk olyan mondatokat, amik nagy felismerésekhez vezetnek bennünket. A napi rutinok, kötöttségek miatt a közeg, amiben mozgunk nyugodtan mondható állandónak. Mindig ugyanazokkal az emberekkel találkozunk, otthon, a munkában, még gyakran a villamoson is, ha ugyanabban az időben indulunk el reggel, és munkaidő végén. Nem csoda hát, ha az ember néha kikívánkozik a megszokott környezetéből…

Continue reading “Így értek engem a váratlan felismerések #azénsztorim”

Egy lezárult fejezet margójára #azénsztorim

Sokat gondolkoztam azon, hogy minek is nevezhetném az elmúlt időszakot, hogy ez tényleg egy fejezet volt, vagy csak pár oldal egy nagyobb fejezetből, de végül is rá kellett jönnöm arra, hogy teljesen mindegy. Valaminek vége lett, én pedig örülök neki, nagyon. Ha januárban megkérdik tőlem, hogy várom-e a végét, azt mondtam volna, hogy nem. De január óta sok víz lefolyt a Dunán, hajó is meg minden. Continue reading “Egy lezárult fejezet margójára #azénsztorim”

#életemelső: futóversenye

Az év elején megfogalmazott célok egyike erre az évre egy futóversenyen való részvétel volt, aminek teljesülését azon a napon „biztosítottam”, amikor január 26-án beneveztem a Vivicittá Városvédő Futásra. Ugyebár célt csak okosan tűzünk ki: pontosan meghatározva, mérhetőnek, elérhetőnek, relevánsnak kell lennie és határidőhöz kell kötődnie (ez a SMART módszer). Kimondtam, leírtam, hogy 2016-ban el akarok menni egy futóversenyre, kiválasztottam a 7 km-es távot, ami az eddigi 5 km-es teljesítményemhez képest kihívást és releváns fejlődést jelentett, a határidőt pedig megszabták nekem a szervezők a rajt időpontja által: április 17. vasárnap 12:30. Continue reading “#életemelső: futóversenye”

Két év, egy vallomás #azénsztorim

Itt vagy nekem, mikor egyedül érzem magam. Itt vagy nekem, ha unatkozom. Itt vagy nekem, ha valami újra vágyom. Itt vagy nekem, ha valami régire vágyom. Itt vagy nekem, ha társaságra vágyom. Itt vagy, ha esik az eső és itt vagy, ha süt a nap. Continue reading “Két év, egy vallomás #azénsztorim”

Elköltöztem, ismét #azénsztorim

Elköltöztem. Egy és fél év után ismét elköltöztem, helyet változtattam. Talán sokaknak fura lehet, és felteszik magukban a kérdést, hogy mi a fenének nem tud ez a lány egy helyen ülni és megmaradni a fenekén? Talán mert véremben van a változás és a változtatás iránti állandó vágy. Tudom, ez kétélű fegyver, hisz akkor hogyan vagyok képes hosszútávon tervezni akármit is? Egyszerűen.  Continue reading “Elköltöztem, ismét #azénsztorim”

Ismerj meg jobban 2. #azénsztorim

Azért szeretek részese lenni csoportoknak és csoportmunkáknak, mert mindig van valaki, aki olyan ötletekkel, kérdésekkel áll elő, amik hallatán elcsodálkozok, hogy eddig ez miért nem jutott eszembe. Többek között hasonló kérdésekkel találkoztam azon a napon, amikor is a blogcsoportban én voltam a nap bloggere. Ez annyit jelentett, hogy ezen a napon mindenki feltehette a kérdéseit nekem, bármi legyen is az. Így hát most belekezdek ezek a megválaszolásába. Remélem ezáltal még jobban megismertek engem.  Continue reading “Ismerj meg jobban 2. #azénsztorim”

Ismerj meg jobban 1. #azénsztorim

Azért szeretek részese lenni csoportoknak és csoportmunkáknak, mert mindig van valaki, aki olyan ötletekkel, kérdésekkel áll elő, amik hallatán elcsodálkozok, hogy eddig ez miért nem jutott eszembe. Többek között hasonló kérdésekkel találkoztam azon a napon, amikor is a blogcsoportban én voltam a nap bloggere. Ez annyit jelentett, hogy ezen a napon mindenki feltehette a kérdéseit nekem, bármi legyen is az. Így hát most belekezdek ezek a megválaszolásába. Remélem ezáltal még jobban megismertek engem. Continue reading “Ismerj meg jobban 1. #azénsztorim”

Az első 5 kilométerem története #azénsztorim

Utáltam futni. Sosem tudtam futni. Próbáltam. Erőltették. Van egy rossz gyerekkori emlékem és lényegében itt gyökerezik az az utálat, amit talán soha semmi más cselekvés iránt nem éreztem ilyen mértékben. Aztán kevesebb, mint egy éve jött egy kattanás, és elindultam. Egymagam, sötétben a rakpartra. De nem voltam egyedül. Continue reading “Az első 5 kilométerem története #azénsztorim”