Egy lezárult fejezet margójára #azénsztorim

Sokat gondolkoztam azon, hogy minek is nevezhetném az elmúlt időszakot, hogy ez tényleg egy fejezet volt, vagy csak pár oldal egy nagyobb fejezetből, de végül is rá kellett jönnöm arra, hogy teljesen mindegy. Valaminek vége lett, én pedig örülök neki, nagyon. Ha januárban megkérdik tőlem, hogy várom-e a végét, azt mondtam volna, hogy nem. De január óta sok víz lefolyt a Dunán, hajó is meg minden.

Annyira régen írtam csak azért, mert jól esik. 2016 első félévében jellemzően valami külső kényszer hatására kellett írnom, ami kifejezetten elvette a kedvem attól, hogy szabadidőmben pötyögjek: egyetemi beadandók, prezentációk, diplomamunka. Rengeteg órát töltöttem ülve a gép előtt, és nem a közösségi hálón, hanem a munkába, az irodában és itthon is. Gépelni, dolgozni, gépelni, bemenni órára, hazajönni, gépelni. Röviden így telt el a március-június időszak. Februártól részmunkaidőben gyakornokként dolgoztam, miközben az utolsó féléves tárgyaimat csináltam az egyetemen és diplomamunkát is írtam. Szóval ja, elég zsúfolt volt ez a félév.

Hogy is szokták mondani? Akkor jó az élet ha zajlik? Na velem zajlott rendesen. Nem elég az amúgy is minimális szabadidő, de még emellett a szociális életem is nagymértékben felpezsdült, amiért nem tudok elég hálás lenni annak a csodálatos embernek, akivel öt hónapja együtt kelünk és fekszünk. Mielőtt még valaki azt kezdené tervezgetni, hogy mit vegyen fel az esküvőmre, el kell mondanom, hogy nyugiiii! A szobatársamról beszélek, akiben egy újabb barátra találtam, és általa még legalább ötre. Azt hiszem novemberben voltam otthon az ottani barátaimmal, akkor kérdezte egyik ismerősöm, hogy sikerült-e egy meglévő baráti körbe becsatlakozni. Nos, ez addig azért nem valósult meg, mert az eddig Budapesten töltött idő alatt mindig olyan emberekkel hozott össze a sors, akik nem feltétlenül a nagy nyüzsgést szerették. Velük is jó volt minden, csak akkor úgy elvoltunk magunkban. Hogy is fogalmazzak, ők is inkább introvertáltak voltak, mint extrovertáltak. Rólam pedig lassan kiderült, hogy szépen a kettő között vagyok, mint ambivertált (bocsi azoktól akik nem értik, tervezek egy cikksorozatot ezzel kapcsolatban). Ez azt jelenti, hogy szeretek egyedül lenni, de szeretem a nagy társaságot is, a nyüzsgést, bizonyos ideig. Így ebben a félévben tényleg sikerült a szociális igényeim nagy részét kielégíteni, mert most már bekerültem egy baráti társaságba, ahol jól érzem magam. Úgyhogy bulik bulik hátán, plusz munka, plusz egyetem, plusz diplomamunka. Most már azt hiszem mindenkinek érthető, hogy miért nem volt időm, se energiám az igazi írással foglalkozni.

Június 22-én 14:30-kor vége lett. Lezáróvizsgáztam, a Neptun státuszom abszolváltról diplomát szerzettre változott. Hogy milyen érzés? Mindenki ezt kérdi tőlem. A záróvizsga utáni pár napban még olyan semmilyen volt. Csak úgy lógtam a levegőben. Aztán egyik reggel valami eszméletlen nyugodtsággal ébredtem fel, pont azért, mert vége lett. Attól a reggeltől kezdve érzem maga szabadnak. Hiába, hogy dolgozom és hivatalosan szerződés köt ismét valahová, de az teljesen más. Más, mert végre érzem, hogy hasznát veszem a tudásomnak, és érdekel. A napokban jutott eszembe egy beszélgetés kb. egy és fél évvel ezelőttről. A csoporttársammal beszélgettünk arról, hogy milyen szakmai gyakorlati helyet keresünk nyárra, és akkor mondtam el először valakinek, hogy mivel szeretnék foglalkozni, majd az egyetem után. Most pedig meglepően hasonló helyzetben, hasonló feladatokat végzek a munkában. Hát nem vicces az élet? Megkaptam ezt a lehetőséget februárban, és most júliusban úgy érzem, azt csinálom, amit szeretnék. Nem kis elismerésként a munkahelyemen pedig biztosítottak afelől, hogy szeretnék, ha 8 órában, főállásban velük dolgoznék. Úgy hogy elég jól alakulnak a dolgok. De még mindig fura kimondani, hogy „be kell mennem dolgozni”.

Azonban az, hogy ennyi dolgot kellett ebben a félévben párhuzamosan csinálni, nagyon kimerítő volt szellemileg, így nagyon örülök, hogy végre csak egy dologra kell koncentrálnom egyszerre. Oh annyira jó, hogy vége lett! És hogy mi lesz ezután? Először is egy kis pihenés. Majd augusztusban.

Advertisements

9 thoughts on “Egy lezárult fejezet margójára #azénsztorim

Szólj hozzá! Szerinted ?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s