Nyolc félév Bsc, négy félév Msc után az élet #azénsztorim

Így leírva borzasztóan soknak tűnik az egyetemi keretek közötti padkoptatásom időtartama: már hat év kitörölhetetlen emlék, tudás, tapasztalattal lettem gazdagabb. Eljött az idő, hogy már ténylegesen kezdjek valamit a felgyülemlett tudással a fejemben, hogy hatással lehessek munkámmal, a tetteimmel a külvilágra, ha csak a közvetlen környezetemre, akkor is.

Én nem elégszem meg azzal, hogy a saját életemet kialakítom. Szeretném, ha a létezésem célja nem csak a saját igényeim kielégítésében merülne ki. Szeretném kivenni a részem a világunk alakításában. Igen, nagy szavakat használok, azonban ezt nem lehet másképp megfogalmazni. Nem csak azért töltöttem hat évet el a felsőoktatásban, hogy egy évben egyszer kivegyem a fiókból a diplomámat és jó érzés töltsön el a papír érintésétől. Mert őszintén, rengetegen körülöttem úgy tekintenek a felsőoktatásra, mint valami kötelező, nem lehet élni nélküle előírásra, amit ha akarnak, ha nem végig kell csinálni. Hogy a papírral a fiókban majd nyugodtabb lelkiismerettel tudjanak aludni éjjelente, a jobb esetben csak napi nyolc óra munkát lehúzva, egy teljesen más szakterületen.

Alapképzés/Bsc

Valahogy divatba jött egyetemet végezni. Nem számít, hogy milyen szakon, csak legyünk beiratkozva és elmondhassuk, hogy mi egyetemre járunk. Ez jellemezte az alapképzést, amikor én odajártam, ennél már biztosabb rosszabb a helyzet most. Volt egy csoporttársam, aki az első év elején azt válaszolta a „te miért jöttél erre a szakra?” kérdésre, hogy: „hát, mert ezt dobta a gép.” És hiába reméltem azt, hogy ez csak egy vicc, az évek során bebizonyosodott, hogy a beiratkozók minimum 40%-a ilyen filózófiával került be az egyetemi közegbe. Persze azt is el kell mondanom, hogy a 3-4 éves képzés felére általában ezek a jelentkezők kihullottak a rostán, jobb esetben pedig benőtt a fejük lágya és rájöttek, hogy nem szórakozásból iratkozik be az ember az egyetemre, és váltott egy olyan szakra, ami valamiképp közelebb állt a szívéhez. De akkor is vannak azok a jelentkezők, akik valamilyen érthetetlen módon képességeiknek nem megfelelő szakokra jutnak be, és veszik el a helyeket olyan jelentkezőktől, akikből a következő Einstein lehetne, és tényleg gazdagítanák a világot a képességeik további fejlesztésével. Mert erről szól a felsőoktatás: a meglévő képességek (akarattal nem írom azt, hogy tehetség) kibontakoztatása, új képességek elsajátítása egy kiválasztott területen. (Egy kis statisztika: a 14 beiratkozó közül az első félév végére 11 maradt, a végén csak 7 ember vehette át a diplomáját.)

Engem mindig is érdekelt a körülöttünk lévő világ működése, középiskolában egyik legjobb voltam fizikából, így esett a választás a mérnöki fizika területhez. Itt elemi szinten tanulmányoztuk a világunkat az atomfizikától a szupravezetésig, a piezoelektromos kerámiák előállításától a statisztikus fizika, hullámoptika és Schrödinger macskájának létbeli bizonytalanságáig. Talán megtanultunk olyan dolgokat is, amiket soha nem fogok használni az életemben, de hozzáadtak valami nagyon értékeset a tudásomhoz: a megértés művészetét. Annak lehetőségét, hogy megértsem egy hétköznapi tárgy működését a fizika törvényei és a matematika nyelvén, megértsem a körülöttem lejátszódó természeti jelenségeket, a világot, hogy átlássak a látszaton és a háttérbeli eseményeken.

16317823991_a628f38955_b
Kép forrása

A négy éves mérnöki képzés vége fele azonban jött a felismerés, hogy elég volt ebből, bármennyire is tetszett és érdekelt, de elegem volt az elméleti oktatásból és abból, hogy nem látom közvetlen hatását a tudásom alkalmazhatóságának. Rájöttem arra, hogy egy szintet fel akarok lépni, az elemi részecskéktől és jelenségektől az ezeket alkalmazó szerkezetekig. Egy terület volt, ami nagyon megragadott, az energia és a termodinamika első főtétele, az energiamegmaradási törvény: „Az energia nem vész el, csak átalakul.” Nem fogom tovább fejtegetni a jelentését, mert biztosan elveszítenék pár olvasót ezen a ponton. Azt hiszem ez a fizika egyik olyan törvénye, amit a való életben is megtapasztalhatunk, vagy akár metaforikusan is értelmezhetünk.  Az energia észrevétlenül ott van mindenhol és nem tudunk nélküle élni, egy olyan alapkő, aminek jelentőségével sokan nincsenek tisztában. De ahelyett, hogy filozófiára váltottam volna, a reáltudományok területén maradva, meghoztam a döntést, hogy nem csak szakot váltok, nem csak egyetemet és lakóhelyet, hanem országot is.

Mesterképzés/Msc

Két lehetőség volt: bejutok a Budapesti Műszaki Egyetem energetikai mérnöki mesterszakára, vagy nem jutok be. Felvételi, államvizsga, izgalommal teli várakozás, július 28, egy sms és öröm-boldogság. Aztán költözés és lépés az ismeretlenbe.

Mesterképzésen jellemzően már csak olyan jelentkezők vannak, akik tovább szeretnék mélyíteni a tudásukat valamilyen területen. Nos én elsajátítani és mélyíteni akartam az energetika területét, így az első két félév lényegesebben nehezebb volt, 3 felvezető tárggyal és további otthoni tanulással kellett behoznom bizonyos területeken a lemaradásomat. A csoporttársaim között sokan már energetika alapképzésről jöttek, de voltak hozzám hasonlóan más területekről érkezettek: villamosmérnök, vegyészmérnök, környezetmérnök, meteorológus, akik ugyanúgy rendelkeztek már bizonyos alapokkal ahhoz, hogy ne egy teljes kínszenvedés legyen a mesterképzés.

Egy kis gyors kitérőben szeretném megemlíteni, amit már több hasonló témájú bejegyzésemben is leírtam. Azért jöttem Budapestre és azért nem maradtam Kolozsváron, mert nem voltam/vagyok megelégedve a romániai felsőoktatás minőségével mesterképzés szintjén. Ott az egész leginkább papírforma, nem kell bejárni, csak vizsgázni, projektet bemutatni, mindenki jó jegyet kap, a tanárok megkapják a fizetést, fenntartják a szakot, az egyetem több pénzt kap-nagyjából ilyen filozófiával iratkozik be mindenki. Tisztelet a kivételeknek! Ugyanis vannak olyan szakok, pl. a kolozsvári műszaki egyetemen és a fizika egyetemen, ahol nagyon komolyan veszik az egészet, azonban ezek a példák elenyésző számúak azokhoz a képzésekhez képest ahol csak „dísznek” vannak órarendek összeállítva. Senkit sem szeretnék megbántani, vagy összetörni benne a mesterképzésről létező álomképét, de ez a szomorú igazság.  Vannak ismerőseim, akik beiratkoztak Msc szakokra otthon (Kolozsváron) és elvégezték, de egyhangúan az volt a véleményük, hogy nem tett hozzájuk sokat szakmailag, csak egy papírral több lett a fiókban. Most kérdem én, akkor ezért kellett volna maradjak?

WP_20150929_003

A nehezebb első év után a második év jóval lazább volt a BME-n. Voltak tárgyak, amik nekem ismétlés volt, voltak tárgyak, amiket utáltam, voltak tölteléktárgyak és voltak tárgyak, amikre imádtam bejárni, mert egyszerűen érdekelt! Hiába, hogy csütörtök délután 4-től volt, minden előadáson bent voltam töretlen lelkesedéssel. Nem ilyen lélekjelenléttel és lelkesedéssel kellene bejárni az egyetemre mindenkinek? Nem ezért iratkozik be valaki egyetemre? Hogy olyan dolgokat ismerjen meg, ami izgatja, ami érdekli, amivel szabadidejében is szívesen foglalkozik? (Ismét egy kis statisztika: az együtt kezdő kb. 15 emberből 10-en záróvizsgáztunk sikeresen, 2016 júniusában halasztás nélkül.)

A magyar felsőoktatás sem a csúcs, de jobb, mint a romániai. Mindig csodálkoznak ezen az itteni diákok, de igen, van a magyar felsőoktatásnál sokkal rosszabb. És az igazság az, hogy ha én, aki beiratkozik az egyetemre, tanulni akarok, akkor megvan rá a lehetőségem. Segítség kell? Ajánlanak könyveket, konzultációkat tartanak. Csak az mondja azt, hogy rossz az egyetem, akinek semmi célja nincs vele, aki kisujját sem mozdítja, akit nem érdekel az egész… Vannak olyan hátrányosabb helyzetű diákok, akik mindent megadnának, hogy a helyükbe legyenek. De nem, őket nem izgatja, hogy a 3 évet 6 év alatt sem tudják befejezni. Ja, hogy a tanár hibája? Nem engedi át a vizsgán? Miatta van? Mindig egyszerűbb másokat okolni a saját hibáik miatt.

Én megkaptam azt, amit akartam a mesterképzéstől: a lehetőséget, hogy felismerjem miben vagyok jó, hogy leszűkítsem azt a széles mérnöki területet egy pici szeletre, amivel szívesen foglalkozom, még munkaidőn kívül is.

A következő bejegyzésben, ennek folytatásaként arról írok, hogy milyen is két diploma után az élet.


További bejegyzésekről, újdonságokról első kézből értesülhetsz a blog facebook oldalán!

Reklámok

4 thoughts on “Nyolc félév Bsc, négy félév Msc után az élet #azénsztorim

Szólj hozzá! Szerinted ?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s