Két diploma után az élet #azénsztorim

Nagyon sokan vannak azok, akik kilátástalannak látják az életüket a hazájukban. Elégedetlenek a politikai helyzettel, az életszínvonallal, a munkahelyekkel, a fizetésekkel, mindazzal, ami elengedhetetlen egy kényelmes, normális élethez a saját szemszögükből. És én megértem őket, mert ezt a gondolatmenetet követve egy olyan kényes kérdésbe bonyolódom, amelyből nem tudom, hogy lehet-e jól kijönni. Ebbe a csoportba tartozom. Eljöttem otthonról? Igen. Más országba költöztem? Igen. Külföldön vállaltam munkát? Igen. Ezután kezd csak nehezebbé válni a dolog, mert a következő logikus kérdés pedig: Miért?

Az írás címe nem véletlenül lett az, ami. Eljutottam arra a pontra, hogy megtettem a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy elindulhassak egy irányba. Itt vagyok két egyetem, két szak és két diploma után, és jóérzéssel tölt el, hogy nem kell többé egyetemi órákra járnom, beadandókat megírnom és érdeklődési területemen kívül eső témákról olvasnom, tanulnom egy jegyért, hogy az a tanulmányi rendszer mintatanterve szerint egy lépés legyen a végső cél felé, a diploma megszerzéséhez. Mert akármennyire is olyan szakra járunk, aminek megnevezése érdeklődésünket kielégíti, mindig vannak olyan témakörök, amik hidegen hagynak, és szerintem ez így van rendjén. Nem kell, hogy minden érdekeljen.

Ha szerencsések vagyunk, akkor miután elvégezzük az egyetemet, rájövünk arra, hogy mi az a keskeny területe a szakmának, ami leginkább érdekel, ezáltal pedig kialakul egy kép a fejünkben, hogy milyen munkát is szeretnénk végezni és persze az is, hogy milyent nem. A felnőtté válás útján az anyagi függetlenség elérése képezi az egyik nagyon fontos mérföldkövet az életben, ennek érdekében pedig a munkavállalás elengedhetetlen (megj. az én értékrendem szerint). Így ha eddig a rokonok, ismerősök egy találkozáskor azt kérdezgették, hogy halad az egyetem, megvannak-e a vizsgák, ezután már azt kérdik, hogy találtál-e már munkát. Így nem kis nyomás nehezedik a frissen végzettek vállára a társadalmi elvárásoknak köszönhetően.

6179272159_8a80b362ff_b

Photo credit: Oky – Space Ranger via Visualhunt / CC BY-NC-ND

Az én esetemben az az átmeneti időszak, ami a diploma megszerzése és az első munkahely között van, nevezzük a munkahelykeresés, önéletrajz-szerkesztés, interjúk, tesztek, telefonhívások türelmetlen időszakának, nálam kimaradt. Egyike vagyok azoknak, akik már az egyetem közben munkahelyet ajánlottak. Nevezhetném magam szerencsésnek, de ehhez semmi köze nem volt a szerencsének. Egyszerűen csak becsületesen, mindent beleadva megírtam egy olyan beadandót, ami saját érdeklődésemet tükrözve felkeltette egyik tanárom figyelmét. Bizonyítottam, hogy jó munkaerő vagyok, kitartó és megbízható. Gyakornok voltam, miközben az utolsó félévemet végeztem a mesterképzésen. Szeptembertől pedig már teljes állásban dolgozom a cégnél. Így nem gyakornokként kellett kezdenem a felnőttlétemet, hanem teljes értékű alkalmazottként keresem már a kenyerem. És szerintem ez így óriási előnyt jelent azokkal szemben, akik frissen, tapasztalat nélkül kerülnek ki az egyetemről. Bár nem volt könnyű egyszerre csinálni az egyetemet és a gyakornokságot, de megérte! Ha valaki is azon gondolkozik, hogy bevállalja-e egyetem mellett, én azt tanácsolom, hogy vágjon bele egy heti 20 órát igénylőbe és tapasztalja meg, hogy mi az amit ő felhasznál a sok év alatt összegyűjtött tudásból, hogy miben jó, hogy mik az erősségei. Rengeteg dolgot tanulhatunk magunkról, amikor éles helyzetbe kerülünk. Utána pedig jóval könnyebb továbblépni.

Persze vannak olyan emberek is, akik miután elvégzik az egyetemet rájönnek, hogy ők teljesen mással akarnak foglalkozni, szerintem ezzel sincs semmi baj. Ugyanis az egyetemi évek alatt nem csak tudást, hanem készségeket és képességeket is elsajátítunk, kiteljesedik a személyiségünk, ami nagy segítségünkre lehet más területeken, akár egy saját vállalkozás elindításánál. De nem szabad megfeledkezni azokról a fiatalokról sem, akik képtelenek a diplomájukkal elhelyezkedni, mert a jelenlegi gazdasági helyzet értéktelennek ítéli a diplomájukat, mert nem versenyképes szakon végeztek. Talán ez az a többség, aki inkább szerencsét próbál nyugatabbra, és teljesen más területen helyezkedik el. Aztán ott vannak azok, akik nem elégednek meg a jelenlegi gazdasági helyzet miatti fizetésekkel és a tudásukat külföldre viszik, hogy ott az itthoni fizetések többszörösét keressék meg. Megértem őket.

Én azért jöttem el otthonról, hogy megadjam magamnak a lehetőséget, hogy tovább fejlődjek, hogy több és jobb legyek. Igen, választhattam volna még nyugatabbi országot, hogy ott tanuljak tovább, de én Magyarországot választottam. Igen, miután elvégeztem az egyetemet hazamehettem volna, de én maradtam. Hazahúz a szívem Erdélybe, hisz ott van mindenki szívemhez közel álló, de egyszerűen kilátástalannak láttam az otthoni helyzetet. Nem akartam keserédesen olyan munkahelyen dolgozni, amit nem szeretek, csak mert nem volt jobb választásom. Inkább megadtam magamnak az esélyt, hogy ha csak egy kicsit is, de jobb helyzetbe kerüljek itt, Budapesten. És most két diploma után elmehetnék még messzebbre az otthonomtól, de egyelőre maradok. Mert itt megvan minden lehetőség ahhoz, hogy jól érezzem magam az életemben.


Ha tetszett a bejegyzés és szívesen olvasnál hasonlókat, a blog a facebook-on is fent van: KATT.

Advertisements

3 thoughts on “Két diploma után az élet #azénsztorim

Szólj hozzá! Szerinted ?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s