Ezért ne vedd a szívedre, ha azt mondják csalódtak benned

Elképzelnek rólad egy képet, elmondják vagy akár leírják neked szavakkal papíron mindezt, a tetteidet, a teljesítményedet, a reményeiket benned látják megvalósulni… és akkor egyszer csak azt hallod, hogy: “Csalódtam benned.” Continue reading “Ezért ne vedd a szívedre, ha azt mondják csalódtak benned”

3 ok, hogy miért tűzzünk ki célokat újévkor

Most, hogy itt az év vége eljött az idő, hogy visszagondoljuk az elteltre és mérlegeljünk. Kipipáljuk az egy éve megírt listánkról a teljesített pontokat és elsírjuk magunkat azokon amiket ismét csak mellőztünk. Mert nem volt időnk, mondjuk mi, de inkább csak a kitartás hiányzott.

Continue reading “3 ok, hogy miért tűzzünk ki célokat újévkor”

4 perc a te életedből-egy új esély 3 másik embernek

Az önzetlenség, az embertársainkon való segítési ösztön mindenkiben megvan, azonban az egyenértékű cselekedetek elmaradnak. Passzív figyelőként tekintünk a körülöttünk lévő segélyhívásokra, hacsak nem egy közeli rokonunk, ismerősünk szorul a segítségünkre. De mivel értékesebb az ismerősünk élete egy ismeretlen életénél? Continue reading “4 perc a te életedből-egy új esély 3 másik embernek”

Már nem a tartalom a legfontosabb? – Cosmopolitan Blogger Day beszámoló

A tavalyi Digital Divas élményeim alapján kifejezetten vártam, hogy ismét résztvehessek a bloggerek offline találkozóján, a Cosmopolitan Blogger Day-en, ami igen, ahogy a nevében szereplő magazin alapján sejthetitek nagyon csajosra sikeredett. Be kell vallanom, hogy én nem tartozom ennek a magazinnak a célcsoportjába. Nem vásárolok, nem olvasom másokét és a közösségi média oldalaikat sem követem, de tudom milyen szinten és stílusban írnak, és hogy áll össze egy ilyen magazin. Így nagyon kíváncsi voltam, hogy mit tudnak kihozni ebből az úgynevezett blogger konferenciából. Continue reading “Már nem a tartalom a legfontosabb? – Cosmopolitan Blogger Day beszámoló”

Két diploma után az élet #azénsztorim

Nagyon sokan vannak azok, akik kilátástalannak látják az életüket a hazájukban. Elégedetlenek a politikai helyzettel, az életszínvonallal, a munkahelyekkel, a fizetésekkel, mindazzal, ami elengedhetetlen egy kényelmes, normális élethez a saját szemszögükből. És én megértem őket, mert ezt a gondolatmenetet követve egy olyan kényes kérdésbe bonyolódom, amelyből nem tudom, hogy lehet-e jól kijönni. Ebbe a csoportba tartozom. Eljöttem otthonról? Igen. Más országba költöztem? Igen. Külföldön vállaltam munkát? Igen. Ezután kezd csak nehezebbé válni a dolog, mert a következő logikus kérdés pedig: Miért?

Continue reading “Két diploma után az élet #azénsztorim”

Nyolc félév Bsc, négy félév Msc után az élet #azénsztorim

Így leírva borzasztóan soknak tűnik az egyetemi keretek közötti padkoptatásom időtartama: már hat év kitörölhetetlen emlék, tudás, tapasztalattal lettem gazdagabb. Eljött az idő, hogy már ténylegesen kezdjek valamit a felgyülemlett tudással a fejemben, hogy hatással lehessek munkámmal, a tetteimmel a külvilágra, ha csak a közvetlen környezetemre, akkor is. Continue reading “Nyolc félév Bsc, négy félév Msc után az élet #azénsztorim”

Így értek engem a váratlan felismerések #azénsztorim

Azért kell kimozdulni itthonról és elmenni új emberek közé új élményeket szerezni, mert a legváratlanabb pillanatban és embertől kaphatunk olyan mondatokat, amik nagy felismerésekhez vezetnek bennünket. A napi rutinok, kötöttségek miatt a közeg, amiben mozgunk nyugodtan mondható állandónak. Mindig ugyanazokkal az emberekkel találkozunk, otthon, a munkában, még gyakran a villamoson is, ha ugyanabban az időben indulunk el reggel, és munkaidő végén. Nem csoda hát, ha az ember néha kikívánkozik a megszokott környezetéből…

Continue reading “Így értek engem a váratlan felismerések #azénsztorim”

Egy lezárult fejezet margójára #azénsztorim

Sokat gondolkoztam azon, hogy minek is nevezhetném az elmúlt időszakot, hogy ez tényleg egy fejezet volt, vagy csak pár oldal egy nagyobb fejezetből, de végül is rá kellett jönnöm arra, hogy teljesen mindegy. Valaminek vége lett, én pedig örülök neki, nagyon. Ha januárban megkérdik tőlem, hogy várom-e a végét, azt mondtam volna, hogy nem. De január óta sok víz lefolyt a Dunán, hajó is meg minden. Continue reading “Egy lezárult fejezet margójára #azénsztorim”

#életemelső: futóversenye

Az év elején megfogalmazott célok egyike erre az évre egy futóversenyen való részvétel volt, aminek teljesülését azon a napon „biztosítottam”, amikor január 26-án beneveztem a Vivicittá Városvédő Futásra. Ugyebár célt csak okosan tűzünk ki: pontosan meghatározva, mérhetőnek, elérhetőnek, relevánsnak kell lennie és határidőhöz kell kötődnie (ez a SMART módszer). Kimondtam, leírtam, hogy 2016-ban el akarok menni egy futóversenyre, kiválasztottam a 7 km-es távot, ami az eddigi 5 km-es teljesítményemhez képest kihívást és releváns fejlődést jelentett, a határidőt pedig megszabták nekem a szervezők a rajt időpontja által: április 17. vasárnap 12:30. Continue reading “#életemelső: futóversenye”

Két év, egy vallomás #azénsztorim

Itt vagy nekem, mikor egyedül érzem magam. Itt vagy nekem, ha unatkozom. Itt vagy nekem, ha valami újra vágyom. Itt vagy nekem, ha valami régire vágyom. Itt vagy nekem, ha társaságra vágyom. Itt vagy, ha esik az eső és itt vagy, ha süt a nap. Continue reading “Két év, egy vallomás #azénsztorim”