Kérlek utazz el egyedül, nem fogod megbánni


Január eleje volt, jóval a fogadalomtételek, vagy ahogy én hívom, az éves célok kitűzések időszaka után. Egy átlagos munkanapnak indult, de az év egyik legjobb spontán döntése született meg aznap.

Continue reading “Kérlek utazz el egyedül, nem fogod megbánni”

Reklámok

4 perc a te életedből-egy új esély 3 másik embernek

Az önzetlenség, az embertársainkon való segítési ösztön mindenkiben megvan, azonban az egyenértékű cselekedetek elmaradnak. Passzív figyelőként tekintünk a körülöttünk lévő segélyhívásokra, hacsak nem egy közeli rokonunk, ismerősünk szorul a segítségünkre. De mivel értékesebb az ismerősünk élete egy ismeretlen életénél? Continue reading “4 perc a te életedből-egy új esély 3 másik embernek”

#életemelső: futóversenye

Az év elején megfogalmazott célok egyike erre az évre egy futóversenyen való részvétel volt, aminek teljesülését azon a napon „biztosítottam”, amikor január 26-án beneveztem a Vivicittá Városvédő Futásra. Ugyebár célt csak okosan tűzünk ki: pontosan meghatározva, mérhetőnek, elérhetőnek, relevánsnak kell lennie és határidőhöz kell kötődnie (ez a SMART módszer). Kimondtam, leírtam, hogy 2016-ban el akarok menni egy futóversenyre, kiválasztottam a 7 km-es távot, ami az eddigi 5 km-es teljesítményemhez képest kihívást és releváns fejlődést jelentett, a határidőt pedig megszabták nekem a szervezők a rajt időpontja által: április 17. vasárnap 12:30. Continue reading “#életemelső: futóversenye”

Az első 5 kilométerem története #azénsztorim

Utáltam futni. Sosem tudtam futni. Próbáltam. Erőltették. Van egy rossz gyerekkori emlékem és lényegében itt gyökerezik az az utálat, amit talán soha semmi más cselekvés iránt nem éreztem ilyen mértékben. Aztán kevesebb, mint egy éve jött egy kattanás, és elindultam. Egymagam, sötétben a rakpartra. De nem voltam egyedül. Continue reading “Az első 5 kilométerem története #azénsztorim”