Több év, egy vallomás #azénsztorim

Itt vagy nekem, mikor egyedül érzem magam. Itt vagy nekem, ha unatkozom. Itt vagy nekem, ha valami újra vágyom. Itt vagy nekem, ha valami régire vágyom. Itt vagy nekem, ha társaságra vágyom. Itt vagy, ha esik az eső és itt vagy, ha süt a nap. Continue reading “Több év, egy vallomás #azénsztorim”

Reklámok

Ismerj meg jobban 2. #azénsztorim

Azért szeretek részese lenni csoportoknak és csoportmunkáknak, mert mindig van valaki, aki olyan ötletekkel, kérdésekkel áll elő, amik hallatán elcsodálkozok, hogy eddig ez miért nem jutott eszembe. Többek között hasonló kérdésekkel találkoztam azon a napon, amikor is a blogcsoportban én voltam a nap bloggere. Ez annyit jelentett, hogy ezen a napon mindenki feltehette a kérdéseit nekem, bármi legyen is az. Így hát most belekezdek ezek a megválaszolásába. Remélem ezáltal még jobban megismertek engem.  Continue reading “Ismerj meg jobban 2. #azénsztorim”

Ismerj meg jobban 1. #azénsztorim

Azért szeretek részese lenni csoportoknak és csoportmunkáknak, mert mindig van valaki, aki olyan ötletekkel, kérdésekkel áll elő, amik hallatán elcsodálkozok, hogy eddig ez miért nem jutott eszembe. Többek között hasonló kérdésekkel találkoztam azon a napon, amikor is a blogcsoportban én voltam a nap bloggere. Ez annyit jelentett, hogy ezen a napon mindenki feltehette a kérdéseit nekem, bármi legyen is az. Így hát most belekezdek ezek a megválaszolásába. Remélem ezáltal még jobban megismertek engem. Continue reading “Ismerj meg jobban 1. #azénsztorim”

Az első 5 kilométerem története #azénsztorim

Utáltam futni. Sosem tudtam futni. Próbáltam. Erőltették. Van egy rossz gyerekkori emlékem és lényegében itt gyökerezik az az utálat, amit talán soha semmi más cselekvés iránt nem éreztem ilyen mértékben. Aztán kevesebb, mint egy éve jött egy kattanás, és elindultam. Egymagam, sötétben a rakpartra. De nem voltam egyedül. Continue reading “Az első 5 kilométerem története #azénsztorim”

MOOC, avagy hogyan legyünk neves egyetemek hallgatói pár kattintással #jobbminttegnap

Napjaink információs dömpingjének nagy százaléka az interneten keresztül ér el minket, ami miatt egyszerre érezhetjük magunkat elveszettnek és túlinformáltnak. Azonban kialakulóban van egy olyan szeglete az online világnak, ami segítségével otthonunkból érhetjük el a világ neves egyetemeinek tananyagait, ingyen. Így anélkül, hogy elköteleződnénk és felvételiznénk egy világhírű egyetemre adott a lehetőség, hogy az MIT, Harvard, Princeton, Duke és sok más neves intézmény kurzusait online elvégezhessük. Continue reading “MOOC, avagy hogyan legyünk neves egyetemek hallgatói pár kattintással #jobbminttegnap”

Könyvajánló #1: Charles Duhigg – A szokás hatalma

Aki olvasta az előző bejegyzést, az kaphatott egy szép kis utalást egy nagyon vagány könyvre, melyet teljesen random vásároltam meg a könyves üzletben. Van, hogy órákat töltök egy-egy ilyen helyen, de ezekre az órákra sohasem tekintek úgy, mint elpazarolt időre. Nos egy ilyen alkalom során, anélkül, hogy előzetesen megterveztem volna a könyvvásárlást, betértem egy ismert könyvesboltban az egyik bevásárlóközpontban, és örömmel jutott eszembe, hogy az ösztöndíjamból megengedhetek magamnak egy kis könyves „kirohanást”. Ennek eredményeként tértem haza három szerzeménnyel, melyekből most bemutatom az egyiket, címe: A szokás hatalma. Continue reading “Könyvajánló #1: Charles Duhigg – A szokás hatalma”

3 lépés, hogy visszaszerezzük elveszett motivációnkat

Teendőim listája nem fér ki a naptáram egy oldalára, a böngészőmben kismillió cikk és oldal megnyitva vár elolvasásra, odakint gyönyörű szép tavaszi idő, emberek jönnek-mennek, sietnek, én meg úgy érzem nincs kedvem semmihez. Vagyis inkább a semmittevéshez van kedvem, de máshoz nem. Még a könyvek és az internet sem tudja lekötni a figyelmemet. Úgy érzem, csak „lógok a levegőben” és ha csinálnék is valamit az lényegtelen lenne, értelmetlen. Mi ez már? Tavaszi „agyblokád”?  Figyelemzavar? A halogatás művészetének mesterfokon való gyakorlása? Vagy mindhárom együtt? Lehet, de ami biztos, az a motiváció teljes hiánya.
Continue reading “3 lépés, hogy visszaszerezzük elveszett motivációnkat”

Jókor lenni jó helyen, avagy a tervezgetés #azénsztorim

Mostanában gyakran azon veszem észre magam, hogy számítgatok, tervezem a pontos időzítést, aztán fejbe kólintom magam, hogy hagyjam már abba, mert semmire se jutok vele. És igazam van. Mert akárhányszor igyekszek, hogy jókor legyek jó helyen, mindig mellé fogok. Nem élhetek úgy, hogy életem minden napját és cselekedetét óramű pontossággal előre eltervezem. Ha a véletlenekbe beleszólásunk van, mármint a számunkra véletlennek titulált találkozásokat, eseményeket előre kiterveljük, nem sül ki semmi jó belőle, mert az már görcsös próbálkozás arra, hogy jókor legyünk jó helyen. Egyből elveszti a varázsát a találkozás, mert készültünk rá és ennek érdekében komoly megfigyeléseket tettünk. Túlzásba estünk, mert annyira akartuk, hogy tökéletes legyen az a pillanat. Álljon meg a menet!

Continue reading “Jókor lenni jó helyen, avagy a tervezgetés #azénsztorim”

A két lábra állás kezdeti mozzanatai #azénsztorim

Az élet egy fővárosban teljesen más, mint amihez eddig hozzászoktam. Lehetőségek végtelensége és nyitott világ. Sokkal nyitottabb, mint bármelyik város ahol eddig éltem. De az, hogy lépcsőnként haladva mindig nagyobb és ismeretlenebb helyre költöztem egy egészséges kiváncsiságot és kalandvágyat alakított ki bennem az ismeretlen felé, mely aztán az egyre nagyobb bátorságnak köszönhetően jobbnál jobb esélyeket szolgáltat ahhoz, hogy elérhessem a céljaimat.

Continue reading “A két lábra állás kezdeti mozzanatai #azénsztorim”

Elég ideje várok már?

Az élet bizonyos területein vannak olyan dolgok amiket csak másokkal együtt érhetünk el, közösen. Éppen ezért kialakult az emberekben egy olyan kötelességtudat, hogy meg kell találnia a párját. Bár talán erős kifejezés a kötelességtudat, inkább nevezném az élet rendjének. Azt mondják, egy ember egyedül nem lehet teljes, csak ha rátalál arra az emberre aki tökéletesen kiegészíti. Az ösztönök, a természet mind arra hajt, hogy teljesítsük ezt a társadalmi elvárást. Hogy legyen nekünk valakink, még akkor is ha ő nem Az az ember.

Continue reading “Elég ideje várok már?”