Az első 5 kilométerem története #azénsztorim

Utáltam futni. Sosem tudtam futni. Próbáltam. Erőltették. Van egy rossz gyerekkori emlékem és lényegében itt gyökerezik az az utálat, amit talán soha semmi más cselekvés iránt nem éreztem ilyen mértékben. Aztán kevesebb, mint egy éve jött egy kattanás, és elindultam. Egymagam, sötétben a rakpartra. De nem voltam egyedül. Continue reading “Az első 5 kilométerem története #azénsztorim”

MOOC, avagy hogyan legyünk neves egyetemek hallgatói pár kattintással #jobbminttegnap

Napjaink információs dömpingjének nagy százaléka az interneten keresztül ér el minket, ami miatt egyszerre érezhetjük magunkat elveszettnek és túlinformáltnak. Azonban kialakulóban van egy olyan szeglete az online világnak, ami segítségével otthonunkból érhetjük el a világ neves egyetemeinek tananyagait, ingyen. Így anélkül, hogy elköteleződnénk és felvételiznénk egy világhírű egyetemre adott a lehetőség, hogy az MIT, Harvard, Princeton, Duke és sok más neves intézmény kurzusait online elvégezhessük. Continue reading “MOOC, avagy hogyan legyünk neves egyetemek hallgatói pár kattintással #jobbminttegnap”

Könyvajánló #1: Charles Duhigg – A szokás hatalma

Aki olvasta az előző bejegyzést, az kaphatott egy szép kis utalást egy nagyon vagány könyvre, melyet teljesen random vásároltam meg a könyves üzletben. Van, hogy órákat töltök egy-egy ilyen helyen, de ezekre az órákra sohasem tekintek úgy, mint elpazarolt időre. Nos egy ilyen alkalom során, anélkül, hogy előzetesen megterveztem volna a könyvvásárlást, betértem egy ismert könyvesboltban az egyik bevásárlóközpontban, és örömmel jutott eszembe, hogy az ösztöndíjamból megengedhetek magamnak egy kis könyves „kirohanást”. Ennek eredményeként tértem haza három szerzeménnyel, melyekből most bemutatom az egyiket, címe: A szokás hatalma. Continue reading “Könyvajánló #1: Charles Duhigg – A szokás hatalma”

A két lábra állás kezdeti mozzanatai #azénsztorim

Az élet egy fővárosban teljesen más, mint amihez eddig hozzászoktam. Lehetőségek végtelensége és nyitott világ. Sokkal nyitottabb, mint bármelyik város ahol eddig éltem. De az, hogy lépcsőnként haladva mindig nagyobb és ismeretlenebb helyre költöztem egy egészséges kiváncsiságot és kalandvágyat alakított ki bennem az ismeretlen felé, mely aztán az egyre nagyobb bátorságnak köszönhetően jobbnál jobb esélyeket szolgáltat ahhoz, hogy elérhessem a céljaimat.

Continue reading “A két lábra állás kezdeti mozzanatai #azénsztorim”