#életemelső: futóversenye

Az év elején megfogalmazott célok egyike erre az évre egy futóversenyen való részvétel volt, aminek teljesülését azon a napon „biztosítottam”, amikor január 26-án beneveztem a Vivicittá Városvédő Futásra. Ugyebár célt csak okosan tűzünk ki: pontosan meghatározva, mérhetőnek, elérhetőnek, relevánsnak kell lennie és határidőhöz kell kötődnie (ez a SMART módszer). Kimondtam, leírtam, hogy 2016-ban el akarok menni egy futóversenyre, kiválasztottam a 7 km-es távot, ami az eddigi 5 km-es teljesítményemhez képest kihívást és releváns fejlődést jelentett, a határidőt pedig megszabták nekem a szervezők a rajt időpontja által: április 17. vasárnap 12:30. Continue reading “#életemelső: futóversenye”

Két év, egy vallomás #azénsztorim

Itt vagy nekem, mikor egyedül érzem magam. Itt vagy nekem, ha unatkozom. Itt vagy nekem, ha valami újra vágyom. Itt vagy nekem, ha valami régire vágyom. Itt vagy nekem, ha társaságra vágyom. Itt vagy, ha esik az eső és itt vagy, ha süt a nap. Continue reading “Két év, egy vallomás #azénsztorim”

A két lábra állás kezdeti mozzanatai #azénsztorim

Az élet egy fővárosban teljesen más, mint amihez eddig hozzászoktam. Lehetőségek végtelensége és nyitott világ. Sokkal nyitottabb, mint bármelyik város ahol eddig éltem. De az, hogy lépcsőnként haladva mindig nagyobb és ismeretlenebb helyre költöztem egy egészséges kiváncsiságot és kalandvágyat alakított ki bennem az ismeretlen felé, mely aztán az egyre nagyobb bátorságnak köszönhetően jobbnál jobb esélyeket szolgáltat ahhoz, hogy elérhessem a céljaimat.

Continue reading “A két lábra állás kezdeti mozzanatai #azénsztorim”